EX K 12 C Blog

Nos, kedves aranyos, hű olvasóink, bizony régóta hallatott magáról az osztály.
De hát meg kell hagyni, ha nincs suli, akkor ugyan miről lehetne írni? Arról hogy egyesek mennyire berúgtak, vagy hogy milyen szar íze van a Coopos csokiskeksznek (a büdös életbe ne egyetek :D)?
Na ugye.

Viszont most, hogy a téli szünetnek vége, és a közelgő érettségi baljós árnya lebeg a szemünk előtt, eljött az idő, hogy a korántsem messzi-messzi galaxisban tevékenykedő kicsiny, ám lassan már hihetetlenül pofátlan osztályunk ismét belevesse magát a tanulásnak nevezett tepedelem rákfenébe :D

A számomra rendkívül jól eltelt szilveszter és karácsony után villámcsapásként ért a felismerés, hogy basszameg a tanszék, bizony lassan megint iskola. Jóformán fel sem tudtunk épülni, és máris mocskolhattuk a Pallagi terem padlóját.
Az első két iskolanapban (csütörtök, péntek) a menü nem tartalmazott jóformán mást, csak jó nagy adag kómás arcot, meghintve egy lehelletnyi agymenéssel és egy csipetnyi tanulásnak látszó tárggyal.
Az eheti specialitás a kedves kis téli jégtakaró volt (van), aminek eredményeképpen a Tanulus Vulgaris-ok (vagyis közönséges diákok) átlagsebessége nem haladta meg a 0.2 km/órát (ami még a langyos avarkori szappanszószban pácolt erdei nünüke repülési magasságánál is kevesebb), ez igaz mind a hímekre mind a nőstényekre (akik hajlamosak ilyenkor egymásba karolással áthidalni az áthidalhatatlant).
Ilyenkor szeretek ám suliba járni igazán :D

A hétfői nap hidegen, ám de annál hidegebben virradt az Attilákra und Ramónákra, akik (köztük én is) ekkor ünnepelhették nevüknek napját neki. Leszögezném, hogy én az előbbi nevezetre hallgatok :D
És mit ad Isten? Elkezdődik az év legeslegszebb testnevelési szakasza: a szertorna.
A "gerenda", "kötél", valamint "szekrény" szavak ilyenkor új értelmet nyernek picinyke, ám már-már abszolút lelkes osztályunk legtöbb férfitagja számára. És mondanom sem kell, nem valami pozitív értelmet. Inkább fusziznánk, és ahogy a Mester szokta tesióra eleji futás előtt mondani, bizony kerülnénk a szereket. Jóóóóó nagy ívben.
Ha ez nem lenne elég nyakunkra szakadt a világ egyik legförtelmesebb prózai műfaja: a tétel.
Annak is két gyötrelmes alfaja, a történelem és az informatika tétel, amiket szerintem maga az ördög teremtett miután a pokol mélységes bugyrában megnézte az összes DVD-t és már a CS-t is megunta.
Ezenkívül a hétfői napunk Babó barátunk ál-szemüveglencsekereső hadmozdulataival tarkítva telt el, miközben mindenki próbálta túlélni a gyötrelmes hétkezdést.

Ma, vagyis kedden már némiképp kezdtünk magunkra találni, már ami a normálatlanságot és a ökörséget illeti. Számomra a nap egyik fénypontja a Szél mobilján talált szúnyogzümmögés hang, ami már rendesen annyira rossz, hogy jó. Érdekes módon, tél ellenére, matematika órán tele voltunk szúnyogokkal...
A napkezdő 2 angol órát főképpen az alvás nemes művészetének gyakorlásával töltöttem el. Elvégre is a jó pap holtig tanul, nem?
Majd, miután megtárgyaltuk Édes Anna szappanbuborék lelkét is, végre kivehettük a jól megérdemelt lyukasóránkat. Be is céloztuk az egyik helyi kultúrkávézó, a Platán épületét. Lyukacsos óránkat ezen a helyen a szokásos csocsózással ütöttük el, ami során fény derült többek között arra, hogy Szél a gecibe se sztár, Babó egy veréb, nekem meg egyszerűen a varjú vájja ki a lépemet... ×D
Nekem olyannyira megtetszett a Platán karácsonyi díszdekorációja, hogy kénytelen voltam a töri órát kihagyni a mai napon, annál is inkább, mert barátnőm vonatttttttya elé is ki tudtam így menni. Bizonyíték, nem ígéret.

Mindezek tükrében azt kell mondanom, hogy Veres barátom 2008-ban is olyan dászíp mint egy új tráktor, a disznók még mindig esznek, Szél Medosz a hóban, Babó totál, Ágotai has kicked (connection reset by peer), az Antikrisztus Krisztussal ellentétben el tud süllyedni a vízen, valamint hogy Julianus barát.

Amint történik valami érdemleges picike, ám szinte már elviselhetetlenül dászíp osztályunk életében, azonnal jelenteni fogom.

Addig is: az Erő veletek lesz. Mindvégig.