Bizony a tegnapi nap tartogatott számunkra egy-két meglepetést.
Kicsiny, ám szinte már hihetetlenül ambíciózus osztályunk néhány férfitagjának majdnem befellegzett. Történt mindez a jól megszokott tesi óra keretében. Mindenki fel volt rá készülve hogy tudniillik itt most 45 percen keresztül szertorna-gyakorlásnak álcázott, szervezett semmittevés lesz, ám a jó öreg Mester keresztülhúzta a számításainkat egy látszólag idő előtt beiktatott "Most jól lefeleltek, ganék"-manőverrel.
Feladat: ülésből, láb használata nélkül a csúcsra és tovább a végtelenbe!
Egy szó: sima. Na ez az volt. Igaz, én 1-esre számítottam, ennek ellenére 3-as lett (egy pici lábrásegítéssel, amit a Mester Szauront lealázó szeme sem látott meg). Többé-kevésbé jól teljesített ebben a gyakorlatban picinyke, ám már-már szemtelenül edzett osztályunk.
2. Felvonás: nyolcadik utas a Szekrény
Feladat: Átugrani. Túlélni.
Na, hát itt már bizony a rettegés elkapott mindenkit nagyjából. Úgy átugrani a Szekrényt hogy legbecsesebb szervünk és annak tartozékai ne essenek a csúf szer martalékává: felbecsülhetetlen. Meg kell hagyni, maroknyi, ám hallatlanul szókimondó osztályunk nagyrésze gond nélkül küzdötte le az akadályt, voltak olyanok, akik bizony nem voltak ennyire szerencsések.
Amikor ugyanis szeretett Bálintunk majdnem otthagyta férfiasságát, akkor bizony még a sokat látott, desszantos Szenczi barátom arcára a jeges félelem ült ki. Voltak még néhányan, akiknek csak centiken múlott az életük. A legszebb esés díját kétségtelenül Babó barátom könyvelheti el, aki gyakorlatice szétzúzta a bordáit. (Mindenesetre erős fájdalmai voltak az incidens után, mondhatni elállt a lélegzete is).
Ezentúl említésre méltó még az a 3 pontos dobás, amit Sica és Feri elvtársaink hajtottak végre, Ádámot használva labdának. Csak segíteni akartak, na... :D
A maradék két felvonást majd holnap meglátjátok. Ha túlélem.
Addig is, magyar bor, skót whiskey és kubai szivar legyen veletek, éljenek a csajok valamint Medoszaurusz!