EX K 12 C Blog

"Zúg a fejem. Kicsit szédülök is. Hülye egy dolog ez a másnap, de megérte.
A tegnapi nap egy kicsit húzós volt. Utolsók között szóbeliztem. Ebben az volt a vicces, hogy 11:40 helyett 11:10-kor kezdtem, 30 perc helyett 90 percig dolgoztam ki a magyar tételeket, és 13:00 helyett 15:10 körül kerültem ki a vizsgáról. Délután 6 után kaptuk ki a bizonyítványokat, de addigra már mindenkiről szakadt a víz és mindenkinek rohadtul elege volt az egészből. A vizsgaelnök elkövetett egy nagy hibát: nem tudta, hogy kicsiny, ám már-már lélegzetelállítóan szemfüles ex-osztályunk jelenlétében vigyázni kell, mit mond az ember. Nevettünk. Egy kicsit.
Ezek után iszonyatos tempóban haza-, majd még iszonyatosabb tempóban visszautaztunk, hogy részt vegyünk a Frost kollégám által már említett banketten. Mindenki ott volt, aki számít és volt minden jó, amíg a keret futotta. Egyesek szerint a befektetett összeget egy kozák lovasezred sem lett volna képes elinni-elenni, ezzel szemben hajnali 3 óra körül szembesülnöm kellett azzal, hogy pénzt kérnek a kóláért, és még Örmény László ex-tanár urunknak is ropogós bankjegyeibe kerültek a sörök.
A minimum 2 légkondival ellátott éttermi helyiségben volt azért egy hőfok (és némi alkoholtartalom). A vacsi nemes egyszerűséggel kurvafinom volt, a hozzá felszolgált whiskey és jéghideg Stella Artois nagyon belopta magát a szívembe. Meg a májamba. Fél 4 után elindultunk a vasútállomásra, út közben megbeszéltük Veres barátommal (aki dászíp) az élet értelmét. A 4 után induló kicsi pirost éppenhogy csak elértük.
Fene jó egy éjszaka volt.

Kicsike, ám szinte már meghökkentően kalandvágyó ex-osztályomnak sok sikert az Élethez, legyetek jók, egyetek eleget, és találjátok meg a pártotokat. Vagy a párotokat?

Ez volt utolsó bejegyzésem ebben a blogban. A tegnapi bankettel a K.12.c hivatalosan is megszűnt, szétválunk és ki tudja, mikor találkozunk újra. Nem is kívánhattam volna jobb osztályt, és ha újrakezdhetném, semmit sem csinálnék másképp. 4 gyönyörű év 33 sziporkázó személyiség között. Isten Veletek!"

/részlet Gyöngyösi Attila, volt K.12.c osztályos tanuló naplójából/